Kliensem önálló, 40 év körüli egyedülálló, gyermeket nevelő, értelmiségi felnőtt nő, aki munkájában, magánéletében minőségi életet él. Van otthona, pénze, karrierje. Tudja, h mit akar az élettől és ezért képes dolgozni. Párkapcsolati problémájával, elakadásával fordult hozzám:
„Nem keresek pótapukát, sugar daddyt „csak” egy férfit, akivel jól érezzük magunkat együtt. Sokat dolgozom, a bulizásból már kinőttem. Voltak ellenérzéseim, de végül regisztráltam egy társkereső oldalra.
Általában hosszabb-rövidebb chatelés alatt kialakul a kölcsönös vonzalom, megfogalmazódik a személyes találkozás igénye. Az esetek 90%-ában kölcsönös a tetszés, ami látszik a férfi viselkedéséből már a bemutatkozásnál.
Általában beülünk valahova, rendelünk egy italt, beszélgetünk. De az esetek nagy részében már az első órában így vagy úgy, a férfi előhozakodik a szex témával. Ki finomabban, ki szókimondóbban de ez számomra annyira kiábrándító.
Két egészséges felnőtt ember randevú céljából találkozik. Ha kölcsönös a vonzalom, nagy valószínűség szerint szex is lesz a dologból előbb-utóbb, tehát miért kell ezzel teljesen feleslegesen előhozakodni?
Miért nem találok végre egy férfit, akivel az első találkozás alkalmával kölcsönösen figyelve egymásra elbeszélgetünk, a búcsúzásnál kapok egy hosszú kedves jó éjt puszit, majd egy jó reggelt telefonhívást egy programajánlattal. Mondjuk, hogy menjünk délután sétálni, biciklizni, fürdőbe, kiállításra, teniszezni, kirándulni, már komolyan mondom motorozni is elmennék, pedig azt utálom csak ne egyből egy újabb vacsi, aminek a végén már szinte természetes, hogy ágyban kell kikötnünk!?
Mert az a szex nem jó! Két vadidegen között, még ha technikailag működik is a dolog, de az akkor is egy dugás! Én szeretkezni szeretnék!
És másnap elmegyünk valamilyen programra, ahol megtörténhet az ölelkezés és egymáshoz bújás és csók. A csókolózástól teljesen beindulok. Főleg, ha várni kell rá és nem egyből az első vacsi után jön.
Aztán jó éjt üzi és újabb jó reggelt telefonhívás. Azt hiszem, hogy én ekkor már készen állnék arra, hogy megtörténjen a szex is, de azért az jobb volna ha lenne még egy találka, amely az érzékek és vágy fokozásáról szól, mielőtt megtörténik az egyesülés.
Mert ekkorra már nem vagyunk egymásnak idegenek. Ekkorra már nagyjából tudjuk azt is, hogy mit szeretnénk a másiktól és ekkor már egymás iránti vágyaink beteljesüléséről van szó, nem csak szexuális szükségleteink kielégítéséről. Ekkorra már érdekel a másik, hogy neki is jó legyen, érdekled a másikat és odafigyel arra, hogy neked is jó legyen. Nekem valahol itt kezdődik a szeretkezés.
Azt hiszem, hogy abban a korban vagyok, amikor nem csak adni, de kapni is szeretnék. Egy ennyi idős nő már mer is, tud is, akar is.
Sok magára igényes férfivel találkoztam már. Csinosak, ápoltak, magabiztosak. Látszik, hogy számít nekik a minőség, amire időt is áldoznak.
Akkor az miért mindegy nekik, hogy hogyan jutnak el az ágyig? A szexre, ami az érzéki gyönyörök legleggje, miért nem tudnak áldozni elég időt?
Hol vannak azok a férfiak, akik korban hozzám illők és túl vannak már a mennyiségi szexen és a minőséget keresik ebben is mint minden másban?”
A pszichológus válaszol:
Már az élet érzéki gyönyöreinek egyik legősibb könyve, a Kámaszútra is ír erről a jelenségről: a férfinek sokkal rövidebb időre van szüksége a szenvedély elérésére, mint a nőnek. A gyengébbik nemnél a szexuális vágy megjelenéséhez és túláradásához hosszabb időre van szükség.
Evolúciós pszichológiai nézőpontból sincs másként: a nő a vad, a férfi a vadász. A férfi csábít, a nő ellenáll, aztán előbb vagy utóbb, lehetőleg utóbb megadja magát.
Az utóbbi közel tíz évben, a nemzetközi szakirodalom egy új nézőpontból is közelíti ezt a problémakört. A férfiak hanyatlásaként emlegetik. Akik közül egyre többen kiégnek a munkahelyeiken, sikertelenek szociálisan és szexuálisan a nőkkel.
Felütötte a fejét egy újfajta félelem az intimitástól. Az intimitás fizikai és érzelmi kapcsolatot jelent valaki mással, főleg valakivel az ellenkező nemből, aki kétértelmű, ellentmondásos, foszforeszkáló jeleket ad ki.
Manapság, a férfiak mintha elfelejtették volna a személyközi kommunikáció társas etikettjét olyan esetekben, amikor a vonzalom is megjelenik. Régen ismerték a tánclépéseket, most meg szinte gőzük nincs hova nyúljanak egy-egy közös témáért, nem tudják, mit mondjanak, nem tudják, mit csináljanak, főleg egyedül az ellenkező nem egy képviselőjével. Sokuk, ha a verbális kommunikáció terén el is boldogul, a nonverbális kommunikációt nem tudja kódolni. Nem ismerik például az arckifejezések nyelvét, amely többek között lehetővé teszi, hogy kényelmesen beszélgessünk valakivel, meghallgassunk valakit. Zimbardo, amerikai pszichológus ezt a jelenséget, a túlzott internethasználat következményének tartja. A túlzott hozzáférés a pornográfiához, gerjedelem függőséget okoz. A videojátékok és a pornófilmek, szemben a drogfüggőséggel, melyből egyszerűen csak többet akarsz, a gerjedelem függőség következtében mást akarsz. Folyamatosan szükséged van az újdonságra, hogy a vágyat ébren tartsd.
A férfiak lassan már nem ismerik a különbséget a szeretkezés és a pornó szex között. Agyuk lassan teljesen átformálódik egy teljesen új módon. Minduntalan változatosságra, izgalomra és állandó szexuális gerjedelemre vágynak. Ezek az igények nincsenek összhangban a romantikus kapcsolatokkal, amelyek fokozatosan és csendesen fejlődnek ki.
Ezért vannak gondban azok a nők, akik egy igazi férfit szeretnének, akivel lehet beszélgetni, táncolni, lassan szeretkezni.
Stein Erzsébet
Felhasznált irodalom: N.D. Coulombe, P. Zimbardo (2016): Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? Budapest, Libri Könyvkiadó Kft.
